Elég fárasztó és kimerítő időszak közepén járok. A koránkelést egyszerűen képtelen vagyok megszokni. Mellette még kétnapi váltásban kelünk Minkához, de mostanában olyan hisztiket rendez éjjel, hogy mindketten felkelünk hozzá, hátha sikerül hamar lecsitítani. Nem könnyű, de ezt tudtam előre. Ezért is kértem az összes tervezőmtől a szünetet. Mára azonban már tisztán látom, hogy lelkiismeretesen lehetetlenség ennyi csapatot ellátni munka mellett. Még ha oldalkészítésre lenne is időm/hangulatom, a promokat már nem tudnám becsülettel ellátni. Ennyi pedig a minimum, ha már ingyen megkapok egy készletet... Úgyhogy ma fájó szívvel, de a csapatok felétől megváltam. Tény, hogy maradt még pár CT-m, de a legtöbb tervezőm kb havi egy készletes. Ezt remélem már bírni fogom. Vérzik a szívem, mert már tényleg mindegyiküket imádtam. Vagy az egyedisége miatt, vagy a tervező személye miatt, vagy a kettő együtt... persze, tudom, jobb lesz így, és alig várom, hogy végre meglegyen a kellő rutinom, és ne legyek ennyire kimerült, és akkor egy-két kedvencemhez visszamennék...
Joelle azonban maradt, mert bár két oldalt kér, de rá mindig marad időm. Szuper készlet, egy kis nyár ezen a jégesős napom. Félelmetes volt látni a szinte bokáig érő jeget, ezért is volt nagyobb kedvem a készlethez ma. Depresszió-oldás :) Már fejben összeállt a másik oldalam van, valamikor hétvégén jövök azzal is
Az én oldalam
1 megjegyzés:
Tényleg felderíti az embert ezeken a téli napokon egy ilyen készlet és oldal!
Kitartást kívánok, nem egyszerű 2 gyerek mellett dolgozni...már lassan 1 éve taposom ezt az utat (Tomi sulis, vele mindennap kell még tanulni is) és azt kell mondjam, hogy még most sem szoktam meg.
De a scrap és a család átsegít a nehézségeken!
Neked is ezt kívánom!
Megjegyzés küldése